A kolumbiai kormány két éve kezdett béketárgyalásokat a FARC lázadóival Kubában – fél évszázadnyi fegyveres harc után. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök békét akar, bár azt mondja, a háborút lezáró időszakhoz mindenféelképpen nemzetközi támogatás kell.

A politikussal Marta Vivas Chamorro beszélgetett az Euronews Interview című műsorában.

Elnök Úr, Ön az Európai Unió politikai és pénzügyi segítségére számít. Mekkora összeget remél?

– Látogatásom legfőbb célja, hogy politikai támogatást kapjak, ami felgyorsítaná a béketárgyalások lezárását. Két kardinális pont van, a legösszetettebb és a legnehezebb az, hogy hol is van szükségünk erre a nemzetközi támogatásra. Ami ugye nagyon fontos. A másik pedig nem más, mint egy uniós intézményes alap létrehozása, amiből a békefolyamatokat finanszírozhatnák. A összeg nagyságáról még dönteni kell, és egyelőre még keressük a garanciát a pénzügyi forrásokra.

Legutóbb az ENSZ Közgyűlésben azt mondta, nagyon közeli a megegyezés a FARC-kal. Mikor lenne ez lehetséges?

– Ezt lehetetlen megmondani, én azt remélem, hogy minél előbb. Minél hamarabb lezárjuk a tárgyalásokat, annál több életet menthetünk meg, és annál több szenvedést akadályozhatunk meg.

Még mindig hisz abban, hogy ez idén bekövetkezhet?

– Ha reálisan akarom nézni, azt kell mondjam, idén nem végzünk a tárgyalásokkal, de őszintén remélem, hogy minél hamarabb a végére érhetünk a dolgoknak.

Ahogy mondta, döntő jelentéségű stádiumban vannak. Szóval, milyen kihívások vannak hátra?

– A legnehezebb részek egyelőre megoldatlanok. Ezek az áldozatokhoz kapcsolódó dolgok, az úgynevezett átmeneti igazságszolgáltatás, vagy az, hogy mi módon alkalmazzuk az igazságszolgáltatást, hogy biztosítsuk a békés átmenetet. Minden fegyveres konfliktus esetében itt van a probléma magja.

Elnök úr, európai útja során beszélt már vagy tervez beszélni konkrét projektekről? Melyek a finanszírozás főbb prioritásai?

– A kolumbiai béke nem csak a kolumbiaiaknak lenne hasznos. Az egész régiónak, sőt az egész világnak fontos lenne. Méghozzá azért, mert van egy rendkívül fontos problémakör: a drogkereskedelem. Jelenleg együttműködés van a kormány és a gerillák között az illegális ültetvények felszámolása és a drogbárók elleni harc érdekében.
Kolumbia a világ első számú kokainexportőre, és ez az export itt landol Európában, meg az egész világon mindenhol. Gondoljon bele, ez mit jelent. A gerillák ezen export támogatása helyett szövetségre lépnek az állammal annak érdekében, hogy a kábítószerkereskedelmet egyszer és mindenkorra kisöpörjék. Mindez az éghajlatváltozásra, az erdőirtásokra is pozitív kihatással lehet, lelassíthatja őket. Kolumbia rendelkezik az egy négyzetméterre jutó leggazdagabb biodiverzitással a világon.

És mi a helyzet az egyenlőtlenségekkel?

– Természetesen, már egy ideje hangsúlyozzuk ezt. Az elmúlt négy évben a latin-amerikai országok közül Kolumbiában csökkent legnagyobb arányban a szegénység. De még nagyon sok tennivalónk van, ez alapvető célkitűzésünk. Mert hiszem, hogy Kolumbia megérdemli a békét, az egyenlőséget és a jobb közoktatást.

Térjünk vissza a drogkereskedelemre: egy ENSZ jelentés szerint Kolumbia tavaly 13 százalékkal visszaszorította a kokaintermelést. Azonban még rengeteg helyen termesztik, Ön is mondta, nagy termelőnek számít az ország. A FARC segítségén kívül milyen intézkedésekkel lép fel a kormány a termesztők és a kereskedők ellen?

– Bizonyos mértékig beszélhetünk sikerről, hiszen a régi, nagy maffiák, akik egykoron rányomták bélyegüket a kolumbiai demokráciára, már nem léteznek. Vagy börtönben vannak, vagy halottak. A kereskedelem azonban folytatódik, hiszen amíg Európában, Amerikában, nemzetközi szinten van kereslet, addig kínálat is van.

A legfrissebb hír, hogy a FARC bocsánatot kért az áldozatok miatt. Az lenne a kérdésem Elnök Úrhoz, hogy rendben van-e az, hogy FARC-tagok kerüljenek a parlamentbe és részt vegyenek a politikai életben? Egy ilyen döntés kritika-lavinát indíthat el.

– Ez az, amiről a béketárgyalások is szólnak. Le kell tenniük a fegyvert, elfelejteni az erőszakot és akkor akár folytathatják a politikában is, de csakis a demokrácia szabályai szerint. Erről szól a békefolyamat. Meglátjuk, hogy egyáltalán hozzájutnak-e parlamenti helyekhez, lehet, hogy ez is a megegyezés része lesz majd. A céljuk, hogy folytathassák a politikai vitát, ezt azonban erőszakmentesen kell tenniük.

A tárgyalások egyik legérzékenyebb pontja a fegyverletétel. Erről mit tud mondani? Volt szó fegyverek letételéről, de a róluk való végleges lemondásról is?

– Ez a tárgyalások része. Ami teljesen világos, az, hogy a gerillák nem maradhatnak felfegyverezve. Fegyverrel politizálni, az túlmenne azon a bizonyos határon, számunkra elfogadhatatlan, és ők ezzel tisztában vannak.

És át is adják majd fegyvereiket?

– Pillanatnyilag nem arról van szó, hogy a kormánynak kéne átadniuk, de nem is ez a lényeg. Harmadik fél is részt vehet a lefegyverzésben, és annak biztosításában, hogy nem nyúl