A párizsi Batlaclanban koncert volt egy évvel ezelőtt: az Eagles of Death Metal játszott. Emanuel Domenach is a közönség soraiban bulizott, amikor a terroristák megjelentek a szórakozóhelyen és tüzet nyitottak az ott lévőkre.

– Vért és halottakat láttam magam körül. Mondtam magamban, hogy oké, a következő valószínűleg én leszek. Erre gondoltam és nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Az nem én voltam, aki ilyen hidegvérrel tudott gondolkodni, tényt megállapítani, nem az érzelmeim diktáltak, hanem az eszem. És az agyam azt mondta: kelj fel és fuss! Fuss az ajtóig, ami nincs messze, és csináld amit tudsz! – mondta Emmanuel Domenach. – Nem tudom, hogy magam mögött tudom-e hagyni ezt az egészet egy napon, mert örökre megváltoztatott, ami történt. Remélem, nem leszek örökké áldozat, ugyanakkor nehéz kimondani, hogy magam mögött hagyom. Mert nem lehet nem tudomást venni róla. Meg kellett tudnom, milyen aggódni, milyen a depresszió. Nem lehet elfelejteni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lehet megúszni azt a tényt, hogy más ember lettem. Mert nem ugyanaz az ember vagyok, mint 2015. november 13-a előtt voltam. Szóval, fogalmam sincs, hogy valaha is eltávolodhatok ettől az egésztől…