(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - 1991 / Az élet dolgai CD)

Olyan büszkén állt a tábor
Pont a világ kellős közepén
És a miénk volt egy sátor
Benne ő, és benne én

Az egy roppant fényes kor volt
Éjjel-nappal a nap sütött
És a nagy célt felfedeztük
Engem ő, és én meg őt

Nagy élet volt
Az ének szólt
A szív dobolt

Mert az volt a szép boldog idő
Se bor, se pénz, csak én meg ő
Az volt a szép boldog idő
Boldog idő

Nappal főleg vermet ástunk
Már vállig ért a szép jövő
De mi mindig fölül voltunk
Egyszer én, máskor ő

Mondhatsz bármit, nekem tetszett
Ez az átkos múlt idő
Mert a sátor ott állt benne
És benne én, s benne ő

Nagy élet volt
Az ének szólt
A szív dobolt

Mert az volt a szép boldog idő
Se bor, se pénz, csak én meg ő
Az volt a szép boldog idő
Csak én meg ő, boldog idő

Aztán összedőlt a tábor
Pont a béke kellős közepén
S maga alá gyűrt a sátor
És benne ő, és benne én

S mire lassan előbújtunk
Tábor nincs, csak rossz idő
Megyünk sátor után nézni
Erre én, és arra ő

Előttünk áll
A tág határ
S én látom már

Hogy az lesz a szép boldog idő
Se gond, se pénz, se bor, se nő
Az lesz a szép boldog idő
Se pénz, se nő, boldog idő

Hogy az lesz a szép boldog idő
Se gond, se pénz, se bor, se nő
Az lesz a szép boldog idő
Se pénz, se nő, boldog idő

Boldog idő, boldog idő
Se pénz, se nő, boldog idő
Se bor, se nő, boldog idő